Első napok az oviban

Minden kisgyerek életében eljön az a nap, amikor óvodába kell mennie. Az elválás pedig nem könnyű.

Sok dologban segíthetünk a gyerekeknek és magunknak is, hogy minél könnyebb legyen elengedni gyermekünket. Persze mindenki más személyiség.

Én jobban izgultam, mint a kislányom, nem tudtam hogyan reagál majd, hiszen előtte nem járt közösségbe. Első napon, aztán olyan könnyedén elbúcsúzott tőlem, hogy ledöbbentem, persze csak 1 órára, de nagyon meglepő volt. Ilyenkor azonnal el kezdünk gondolkodni, hogy “ennyire unja a gyerek a társaságom”…?Szó sincs róla, csak egyszerűen kíváncsiak,vagy meg akarnak felelni, de előbb vagy utóbb mindenkinél eltörik a mécses. A beszoktatás alatt mindig elmondtam neki, mennyire büszke vagyok rá, milyen sok barátja lesz, mennyi okos dolgot fog tanulni. Az első hetek persze nem mentek könnyen, könnyes szemmel jött sokszor elém, pedig remek oviba jár. Most már,hogy a beszoktatáson túl vagyunk, ő is nagyon boldogan megy és tudja, hogy itt jó dolgok várnak rá.

Tippek:

1. Próbáljatok meg mindig a megszokott útvonalon menni, hasonló időben.
2. Mindig mondd meg neki mikor mész érte, próbáld valamilyen programhoz igazítani, pl:ebéd után.
3. A búcsúzkodás legyen viszonylag gyors, de gondoskodó, minél tovább vagyunk ott, annál nehezebb mindenkinek!
4. Soha ne surranjunk ki, mert a gyerek megijedhet!
5. Ha nehezen enged el, versenyezzetek, ki ér előbb az ablakhoz integetni!
6. Vigyen mindig egy alvó társat, legyen az, egy kis kendő vagy számára egy kedves játék.
7. Az óvónéniknek meséljünk gyermekünkről, hiszen így nekik is segítünk, hogy jobban megismerjék őket!
8. Mesélhetünk neki ovis történeteket, játszunk otthon ovisat, vegyünk neki ovis táskát, így ő is be lesz vonva és nagyon büszke lesz rá, hogy ő ilyen nagy lett!

Az egyik legfontosabb dolog, bízz meg benne és engedd el, hiszen te is tudod milyen jó lesz neki! Ha te is bátor leszel, akkor ő is!

Hidd el, sokkal jobb lesz a kapcsolatotok, több időtök lesz egymásra délután, sok élménnyel és tudással tér majd haza!

Persze, ha becsuktuk az ajtót, kicsit szabad könnyezni, hiszen nagy lett már a mi kicsi babánkból!

A sok szeretet, gondoskodás, meghozza a gyümölcsét!

Nektek, milyen tippetek van?